60x80, akril, feszített vászon.

20x20, akril. Megmondom őszintén, hogy fogalmam sincs mit akartam festeni, de nem tetszett, ezért elhelyeztem a kerti csap alatt és ráeresztettem. 

Ebben az 50x50 centiméterben a legkedveltebb színeim mind bemutatkoznak. Univerzumnak készült, de közben meggondoltam magam és festőkéssel úgy lealapoztam, hogy csak na! A levendulák másnap kerültek rá, s utána a struktúra, valamint a Hold. Ahogyan a fény játszik a képen, ezüstös-zöldes-kékes…

Echinacea purpurea. Debrecenben a Nagyerdőn találkoztam egy nyári hétvégén ezekkel a bájos bíbor kasvirágokkal és már akkor tudtam, hogy festeni fogok róluk egy képet, jövőre pedig ültetek a kertbe is. A narancsos metál-akril kölcsönöz a képnek nyárias ragyogást, s a nap ki szeretne törni belőle.…

Ez az egyik kedvenc képem azok közül amiket eddig festettem, Ekkor fedeztem fel a tubusos fehér akrilfestéket, amit egyenesen a vászonra nyomtam, mint egy szédült. Néha szeretek úgy festeni, hogy egyáltalán nem gondolom át mit csinálok, csak hagyom, had mozogjon a festék saját természete szerint.…

Mostanában minden nap esik az eső. Amit én imádok, főleg nyáron, amikor az ember feje fellélegzik a le/rázúdult csapadéktól. Amikor ezt festettem, akkor is éppen leszakadt az ég. Mindig amikor lepakolom a festőállványt a szabad ég alá, akkor történik ez... ki is tettem az esőre teljes lelki…

A 'Felhőszakadás' c. képem munkafolyamatából... :)